Miután az első és második kisérletből maradt egy csomó összegyógyult izénk, gondoltuk, tovább kísérletezünk velük.
Egy erős mágnessel teszteltük, és úgy találtuk, hogy a második próbálokozás után maradt salakos keverékben több a vas, úgyhogy ezzel folytattuk a kísérletezést.
- Kis darabokra törtük, és mágnessel sikerült egész kicsi, tiszta vasnak tűnő darabkákat találni. Lehet, hogy a bucakemencében végbement valamilyen változás, csak nem volt elég vas, hogy összeálljon nagyobb darbbá?
- Aztan kiválogattuk azokat a darabokat, amik reagáltak a mágnesre.
- Összekevertük kis darabokra tört faszénnel.
- Kovácstűzön elkezdtük melegíteni a legnagyobb hőmérsékleten.
- Kb 1 óra után a tetején kivált salakot kivettük. Lehűtés után mágnessel megnéztük, és csak nagyon kicsit vonzotta a mágnes.
- Kiöntöttük az olvadékot homokba. Nem volt igazán folyós, inkább valami nyúlós massza volt.
- A tégely alján maradt nagyobb salakdarabot eltávoltítottuk, és visszatettük a kovácstűzbe a tégelyt.
- A második körben teljesen folyékony, tiszta vasat sikerült kiüntenünk a homokba. (Ezen a ponton annyira izgatottak voltunk, hogy sajnos ezt nem örökítettük meg.)
- Egy darab vasat a kovácstűzben felhevítettünk, hogy megnézzük, kovácsolható-e. A kalapácsüteséktől darabokra tört, nem tűnt egyáltalán kovácsolhatónak.
- Egy régi tégelyben aztán eredeti formájában betettünk a kovácstűzbe vasércet. Sajnos a tégely nem bírta a hőt, az alja gyakorlatilag elolvadt.
